Ma Angéla kolléganőm történetét hoztam el nektek, ő 60 éves és még mindég dolgozik. A környezetében mindenki tudja, hogy Angéla lánya lusta, ezért is kell neki még mindig munkába járnia és az egész családot ő tartja el.
A fiának nincs stabil munkahelye, a lánya pedig 24 éves, de még soha nem dolgozott sehol. Angéla volt férje segíti a gyerekeket, de neki nem ad egy fillért sem, panaszkodik minden nap a kolléganőm.
Mindig meghallgattuk őt, sajnáltuk és próbáltunk tanácsokat adni neki, de ő csak folytatta a panaszkodást. Gyakran elmondta, hogy neki mennyi dolga van otthon is, nem sokára nyugdíjba kell mennie, de nem tudja, hogyan fog boldogulni.
A lánya semmit nem csinál egész nap, nem takarít ki a szobájában sem, a lakás többi részében sem, nem mosogat, nem főz. Mindig megértettük őt és sajnáltuk is, mindaddig amíg egy napon az egyik kolléganőnk mesélt Angéláról. Kicsi a világ, neki van egy ismerőse aki az Angéla rokona és a következőket mesélte róla:
A mi Angélánk fiatal korában lustább volt mint a lánya, nem segített a szüleinek, amikor valami munka volt otthon ő mindig elment valahova. Az első házassága nem tartott sokáig. Nem volt jó háziasszony, a férje pedig ezt nem tűrte.
Angéla második férje türelmesebb volt csak azután hagyta el őt miután a gyerekek már nagyobbak voltak. Ekkor Angéla már igazán érett asszony volt, egyedül maradt két gyerekkel, megtanult főzni és minden dolgot saját maga intézni. Ami ennél is érdekesebb, hogy panaszkodni nem felejt el.
Most amikor mindenki tudja, kitől örökölte az Angéla lánya a lustaságot, már senki nem sajnálja. Azt azonban elfelejti, hogy felesleges mindig siránkoznia, mert a gyerekei olyanok lettek, mint ő.
