Jeff Bezos, az Amazon alapítója napjaink egyik legsikeresebb vállalatának csúcsán áll, nem is beszélve a vagyonáról, amelyet körülbelül 150 milliárd dollárra becsülnek.
Senki sem vitatja, hogy ez a fickó igazán okos. Az is nyilvánvaló, hogy tehetsége van ahhoz, hogy okos emberekkel vegye körül magát, akik segítenek ötletei megvalósításában.
De hogyan tudja megtalálni ezeket az embereket?
Legtöbbünk úgy gondolja, hogy azok az okos emberek, akiknek megfelelő ismerete van a világról; azok, akik meg tudják válaszolni a nehéz kérdéseket, jó problémamegoldó képességgel rendelkeznek, ha nehéz élethelyzetbe kerülnek; emberek, akik meg tudják jósolni, mi lesz holnap.
Bezos stratégiája ellenben az, hogy elsősorban nem azokat az embereket részesíti előnyben, akik soha nem hibáznak, hanem azokat, akik elismerik a hibájukat és képesek a véleményük megváltoztatására.
Az Amazon egyik alkalmazottja, Frida szerint: „Bezos észrevette, hogy a legokosabb emberek folyamatosan felülvizsgálják gondolataikat azokkal a problémákkal kapcsolatban, amelyekről már úgy gondolták, hogy azok megoldódtak. Nyitottak az új szempontokra, új információkra, új ötletekre, ellentmondásokra és kihívásokra a saját gondolkodásmódjuk szempontjából. Ez az állandó befogadó készség az új információk iránt együtt jár azzal a készséggel, hogy beismerjük, hogy korábbi gondolkodásunk nem volt helyes. Más szavakkal: Ahhoz, hogy szuper okos ember lehess, az elmédnek rugalmasnak kell lennie. Ahogy Ralph Waldo Emerson esszéíró szellemesen megjegyezte:
„az állandóság a korlátozott elmék motiválója”. És Bezos is egyetért ezzel a kijelentéssel, mivel még ösztönzi is magát, hogy holnap találjon olyan ötletet, amely teljesen ellentmond a jelenlegi gondolatainak.”
Nem csak a 19. századi filozófusok, hanem a modern tudomány képviselői is egyetértenek Bezos-szal. Például a pszichológusok az elme ilyen rugalmasságát intellektuális alázatnak nevezik.
Különböző tanulmányok azt mutatják, hogy azok az emberek, akik tudják, hogyan ismerjék fel a hibáikat, sikeresebb döntéseket hoznak.
Megértik, hogy a hiba nem a butaság jele, hanem a kíváncsiság, az új tudás iránti nyitottság és végső soron az elme jele.
Ha a fenti példák nem győztek volna meg, hivatkozhatnánk a futuristák tapasztalataira is. Bob Sutton, a Stanfordi Egyetem professzora szerint a rendkívül intelligens emberek „meggyőző, de szokatlan véleményekkel rendelkeznek”.
A futurisztikusok ezt azzal magyarázzák, hogy a változó vélemények nagyon fontosak, mivel azt jelzik, hogy „nem szoktunk hozzá túlságosan ahhoz, amiben hiszünk, és ez egyúttal növeli azon képességünket, hogy „lássuk” és halljuk” azokat a bizonyítékokat is, amelyek ellentmondanak a saját véleményünknek.”
Ezért, amikor legközelebb megpróbálod meghatározni, hogy az előtted lévő személy valóban szuperintelligens, vagy csak blöfföl, ne kérdezd meg tőle, milyen gyakran van igaza. Ehelyett kérdezd meg, mikor hibázott utoljára. Az a személy, aki nehezen válaszol erre a kérdésre, valószínűleg nem olyan okos, mint amilyennek látszik.
