A nagyszülők örökre a szívünkbe és a lelkünkbe maradnak a haláluk után is. A nagyszülők hiányát minden nap érezzük, mindent megadnánk azért, hogy még egyszer mesét mondjanak nekünk és mellettünk legyenek.
Ők átélték az örömöt amikor a várva várt unokájuk megszületett, örömmel nézték a fejlődésünket, mi pedig végig kell nézzük, ahogyan eltávoznak mellőlünk.
A nagyszülők fontos szerepet töltenek be egy gyermek életében, ők azok akik formálják a lelkünket, őket sohasem feledjük. A mai világban nagyon nagy dolognak számít, ha egy nagyszülő aktívan részt tud venni az unokák nevelésében, nagy segítséget jelent a család számára, a gyerekek pedig érzik a szülők és a nagyszülők közötti különbséget.
Egy nagyszülő halála az első kellemetlen dolog az unoka életében. Akinek gyermekkorában éltek a nagyszülei az tudja, hogy milyen szerencsés, aki pedig gyerekkorában elvesztett egyet közülük az tudja, hogy milyen veszteség érte őt.
A felnőttek feladata az, hogy átsegítsék a gyereket ezen a nehéz időszakon, elmondva nekik az igazat. A gyerekeknek el kell mondani az igazat úgy ahogy van, még akkor is, ha ez egy szomorú és nehezen elviselhető tény, ilyen esetekben több megértést és odafigyelést igényel egy gyerek.
Miután a nagyszülők eltávoznak akkor is a közelünkben maradnak, valahogy mindig jelen vannak az életünkben.
A gyerekek mindig emlékeznek a nagymamára, a nagypapára aki velük volt az első lépéseknél, fogta a kezüket és biztonságot nyújtott nekik.
A nagyszülők jelenlétét akkor is érezzük amikor a megsárgult fotókat nézegetjük róluk, vagy épen azt a süteményt készítjük el, amit a nagymamától tanultunk.
A nagyszülők öleléséhez semmi sem hasonlítható, szeretettel és fájó szívvel gondolunk rájuk.
