Jó a kapcsolatom a férjem szüleivel, nagy szeretettel fogadtak a családjukba, mindig örültek amikor látogatóba mentem hozzájuk.
Ha az anyósom valamire figyelmeztetni szeretett volna, akkor mindig nagyon aranyos és barátságos volt velem, soha nem sértette meg az érzéseimet. Miután megszülettek a gyerekeink, anyósomék nagyon nagy szeretettel voltak és vannak irántuk, mindig várják, hogy találkozhassanak az unokákkal.
A sógornőm nemrég férjhez ment, a napokban megtudtuk, hogy terhes. Mindenki nagyon várja a gyermek születését, még a lányom is türelmetlenül kérdezi, hogy mikor születik már meg az unokaöccse.
A minap a parkban voltam a gyerekekkel, találkoztam egy ismerősünkkel sétálás közben, beszélgettünk egy kicsit, majd a sógornőm terhessége felől érdeklődött, ezután pedig olyan dolgokat mondott ami még ma sem hagy nyugodni.
– Figyelj csak, kérdezte az ismerősöm, fel vagy készülve?
– Mire? kérdeztem.
– Most már anyósodnak lesz egy igazi unokája.
– Vagyis? Nem értem, mondtam én.
– Majd megérted miután megszül a drága kislánya.
Szinte sokkoltak ezek a szavak, azt sem tudtam, hogy mit válaszoljak. Az ismerősöm szemszögéből nézve azt szűrtem le, hogy egy fiúgyerek és a felesége gyermekei nem igazi unokák. Próbálom elfelejteni ezt a beszélgetést, de nem megy. Mindig az motoszkál a fejemben, hogy vajon igaz, hogy az anyósom jobban fogja szeretni a lánya gyermekeit? Tényleg különbséget tesz köztük?
