Négy hónapig lakott velünk az anyósom, az a típus, aki nem tud hallgatni. A fejem tele volt hasztalan információkkal amit tőle kellett hallgatnom és válaszolnom is kellett a kérdéseire. Egyetlen előnye volt annak, hogy egy darabig együtt laktunk az, hogy besegített a gyerekfelügyeletében.
Az már bebizonyosodott, hogy anyósom ez alatt az idő alatt úgy élt nálunk mintha egy kellemes nyaraláson volna luxus kiszolgálással. Nem szeretem a konfliktusokat, egyszerűbb számomra, ha azt csinálom amire megkérnek ahelyett, hogy az én álláspontom miatt veszekedjek. Soha nem veszekszem vele inkább mindent ráhagyok.
Az anyósom állandóan azt mondja, hogy a fia tojást kellene reggelizzen, de a férjem nem szereti a tojást. Ez azt jelenti, hogy ameddig anyósom nálunk lakik minden reggel tojást kell sütnöm.
Az meg, hogy a férjem csak nagy nehezen tudja megenni a reggelit, az ő baja. Ő bármikor mondhatja az anyjának azt, hogy ne tanítsa őt, majd eldönti mit akar reggelizni. A férjem viszont hallgat, akkor nekem miért kellene beleszólnom?
Egyetlen dolog amihez minden erőmmel ragaszkodom az a lányom nevelése, de ezt már az első pillanattól tudja anyósom is. 4 hónap együtt lakás után az anyósom annyira elviselhetetlenné vált, hogy már azon gondolkodtam, hogy a szüleimhez költözök ameddig ő nálunk lakik. Meg is kérdeztem tőle nyíltan azt, hogy mikor költözik már haza, de erre a kérdésemre különböző válaszokat adott.
– Hát nem is tudom mondta, attól függ mikor fejeződnek be a munkálatok nálam. A fal színe amit a katalógusból kiválasztottam nem olyan mint a valóságban. Amikor a festők mindent rendesen átfestenek akkor megyek haza.
– A másik fontos dolog pedig a vécécsésze mondta az anyósom azt még nem hozták, amikor majd hozzák és felszerelik akkor hazaköltözöm, mert mégsem lehetek a lakásban vécé nélkül.
Egyik nap az anyósom azt mondta, hogy el sem tudom képzelni milyen szerencsés vagyok azért mert ő van nekem. Az ő anyósa borzasztóan kötekedős. Anélkül, hogy akarta volna, anyósom adott egy jó ötletet nekem, meghívtam a férjem nagymamáját hozzánk egy hétre, de erről nem szóltam a férjemnek és anyósomnak se.
A férjem reggel elment dolgozni, anyósom pedig ismét tanácsokat osztogatott nekem arról, hogyan vigyázzak a fiára. Csengettek, anyósom gúnyosan megkérdezte tőlem kit várok, mikor a férjem dolgozik.
Sietve ajtót nyitott biztosan azt gondolta nagy boldogan, hogy most elkap egy férfi vendéggel, de nem így történt.
Az ajtóban álló nagymama üdvözölte őt:
– Óh drága menyem, öt perccel ezelőtt gondoltam rád, ne nézz már olyan riadtan, menj és készíts egy csésze teát nekem. Hoztam egy tortát, de te nem kapsz belőle, mert így is sokat híztál mostanában.
A férjem nagymamája nagyon boldog volt, nem látta a menyét már hosszú ideje. Nem tudom mit mondjak, de hirtelen aznap az anyósom lakása beköltözésre készen állt, összecsomagolta a holmiját és hazaköltözött.
Megköszöntem a férjem nagymamájának a látogatást majd elő akartam készíteni a szobáját, amelyikben lakni fog egy hétig, mire ő így válaszolt:
– Nem fiam nem maradok, tudom miért hívtál fel telefonon, a menyem miatt, biztosan kiborultál tőle, megtettem amit meg kellett tennem. Gyere igyunk meg együtt egy csésze teát majd hagyd, hogy menjek. Bármikor hívhatsz, ha szükséged van a segítségemre.
Most már optimistán látom a jövőt mert tudom, hogy az anyósom legközelebbi látogatása nem fog ilyen hosszú ideig tartani.
