Miután megszületett az első gyermekünk, csak a férjem dolgozott, de anyagilag nehezen boldogultunk

Amikor terhes voltam, a férjem szépen bánt velem, vigyázott rám, elkísért az orvoshoz, de miután megszültem a gyermekünket és otthon maradtam vele, csak a szemrehányást hallottam tőle, hogy én nem keresek pénzt.

A kapcsolatunk egyre elviselhetetlenebbé vált. Andrást az egyetemen ismertem meg, együtt készültünk a vizsgákra, eljártunk szórakozni. Miután elvégeztük az egyetemet, mind a ketten elkezdtünk dolgozni így ki tudtunk bérelni egy garzonlakást.

Egyszerű és olcsó! (kattints ide) mutatunk egy egyszerű és elronthatatlan receptet! Miért nem ismertem hamarabb ezt a receptet?

Amikor már egy kicsit jobban álltunk anyagilag eldöntöttük, hogy saját lakást veszünk. Kölcsönt vettünk fel, igaz csak egyszobás lakást vásároltunk, de kényelmes volt és ami a legfontosabb, hogy a miénk volt. Nagyon boldogok voltunk.

Hat hónappal később összeházasodtunk, az esküvőnkön csak a család, néhány közeli rokon és egy pár barátunk vett részt. Nem volt pénzünk nagy esküvőt tartani, mert a keresetünk nagy része a lakáskölcsön törlesztésére ment minden hónapban.

Egy idő útán faggatni kezdtem a férjemet arról, mit szólna, egy gyerekhez, de ő mindig azt válaszolta erre, hogy még nincs itt az ideje, csak több kiadásunk lenne.
– Hogyan élnénk a gyerek születése után, a gyes nem túl sok, az én fizetésem legnagyobb része pedig a törlesztőrészletre megy? – kérdezte a férjem.

A beszélgetéseink a gyerek témáról nem igazán voltak eredményesek, addig a napig ameddig nem jelentkeztek rajtam a terhesség tünetei, a rosszullétek. A férjem meglepően nyugodtan reagált a hírre.

– Lehet, hogy jobb is így mondta ő, én egyedül nem tudtam volna dönteni.
Miután megszültem a fiamat, otthon voltam vele, a férjem dolgozott. A gyerekkel foglalkoztam, meg persze a háztartással, takarítással. A férjem elégedetlen volt, sok volt a kiadásunk és nem volt elég a pénzünk.

– Menj vissza dolgozni minél hamarabb – mondta ő, ne ülj itthon.
Egy idő elteltével elviselhetetlenné váltak a szemrehányásai, de nem tudtam kivel fogom hagyni a gyereket, ha visszamegyek dolgozni. Az óvodához még túl kicsi volt, a nagyszülők pedig nem tudtak vigyázni rá egészségi problémáik miatt.

A végén felajánlottam a férjemnek azt, hogy maradjon ő otthon a gyerekkel, én pedig visszamegyek dolgozni. A főnöknőm megemelte a fizetésemet, én dolgoztam, de a férjem akkor sem volt elégedett.

– Fárasztó a gyerekkel lenni egész nap – mondta ő, ez nem is férfiaknak való.
Már nem bírtam, hogy a férjemnek sehogy sem jó.

– Drágám, az lett amit szerettél volna. Nem tudtad értékelni a mindennapos munkámat. Ha én maradok itthon a gyerekkel, akkor légy szíves keress egy olyan munkahelyet, ahol nagyobb a fizetésed, hogy jusson mindenre amire szükségünk van, és légy szíves fejezd be a szemrehányásokat.

A férjem idővel megértette, mennyire nehéz egy anya munkája, ezután az életünk jó irányba változott. A házastársak kölcsönös megértése a kulcs egy boldog élethez.