Milyen gyakran beszéltek a szüleitekkel, szoktatok őszintén érdeklődni afelől, hogy vannak, hogyan telnek a napjaik?
Az idő hamar elrepül, a gyerekek felnőnek, családjuk és gyerekeik lesznek, az anyákból nagymama lesz és előbb – utóbb megöregszenek bármennyire is próbálják formában tartani magukat.
Ma egy olyan levelet szeretnénk bemutatni nektek, amit egy idősödő anya írt a gyermekeinek, nagyon megható.
„Drága gyermekeim
Holnap vendégségbe jöttök hozzám, mert születésnapom lesz, kerek évszám, látjátok öregszem. Kérlek legyetek türelmesek velem és próbáljátok megérteni az életem ezen szakaszát.
Ha én vagy az apátok olyasmit mondunk amit már egy évvel ezelőtt is hallottatok tőlünk, ne szakítsatok félbe a következő megjegyzést hangoztatva: „Ezt már elmesélted…” Egyszerűen csak hallgassatok meg, arra kérlek benneteket!
Emlékezzetek vissza arra az időre, amikor kicsik voltatok és én napról napra ugyanazt a mesét olvastam nektek, amíg el nem aludtatok.
Ha én azt mondom, hogy most nem akarok fürdeni, akkor ne hozzatok kellemetlen helyzetbe. Emlékezzetek vissza amikor kicsik voltatok, én fáradtan jöttem haza a munkából és próbáltalak meggyőzni benneteket, hogy fürödjetek meg, mert ti azt nem igazán szerettétek ugye?
Ha azt látjátok, hogy ügyetlen vagyok az új technológiai dolgok megértésében, akkor adjatok több időt nekem, hogy megtanulhassam és ne nézzetek csúnyán rám! Emlékeztek arra, hogy nekem mennyi türelmem volt hozzátok, hogy tanítsalak benneteket? Amikor tanítottalak benneteket öltözni, fésülködni, a problémákat megoldani… Egyre közelebb vannak azok a napok, amikor ti is észreveszitek, hogy egyre jobban öregszem.
Kérlek benneteket, legyetek türelmesek és próbáljátok megérteni milyen változásokon megyek keresztül, próbálkozom megismerkedni a számítógéppel és az új dolgokkal. Ha néha elvesztem a fonalat és már nem tudom miről beszélünk, adjatok időt nekem, hogy gondolkozzak miről is van szó és ne sürgessetek. Ne legyetek türelmetlenek és arrogánsak velem. Tudnotok kell, hogy számomra az a legfontosabb dolog, ha veletek lehetek.
Mindig ti lesztek a legfontosabbak nekem az életben.
Amikor már a fáradt, öreg lábaim nem fogják engedni, hogy lépést tartsak veletek, akkor fogjátok meg a kezem és így haladjunk tovább. Én is ezt csináltam amikor ti tanultatok járni, de ez engem egyáltalán nem zavart, sokszor erre hivatkoztam, ha valahonnan elkéstem.
Egyszerűen azt kérem töltsetek egy kevés időt velem és próbáljatok megérteni. Adjátok meg nekem a lehetőséget arra, hogy életem végéig részem legyen szeretetben és féltésben. Én értékelem a veletek töltött időt és úgy tekintek rá, mint az égiektől kapott ajándékra.
Most a levelem végére értem nagy mosollyal és nagy szeretettel, arra akarlak emlékeztetni benneteket, hogy Szeretlek titeket!”
