Egy hideg őszi éjjelen egy ember élénk kaparászást hallott a bejárati ajtón. Egy macska volt az. Kinézetre egy átlagos macska volt, egy kissé piszkos, nem túl sovány, nem igazán hasonlított kóbor állatra. „Elvesztél?” „Hát gyere be akkor!” „Itt alszol, majd reggel meglátjuk, hogyan tovább.” A Bidista.com szerkesztősége persze tudja, hogy ez csak a történet kezdete…
Ez az ember sosem tartott háziállatot és igazából nem is nagyon tudta, mit kell tenni egy macskával. De aztán észrevette, hogy a macska abszolút nincs ellene, ha megsimogatják, és igazából nagyszerűen érzi magát az új környezetében. Úgy gondolta, ez így van rendjén, hiszen hallott már róla, hogy először a macskákat kell beengedni a házba, és ha azok a ház auráját jónak találják, akkor az így is van.
Mivel sem a közelben élők kikérdezése sem az elveszett állatról feladott hirdetés sem vezetett eredményre, azaz senkinek sem hiányzott egy ilyen kinézetű macska, ezért az ember úgy döntött, hogy megtartja a hívatlan vendéget. Különben is, a macska valóban kiválóan érezte magát, főleg az általa kiválasztott széken, melyen órákon át szundított háborítatlanul, miközben békésen dorombolt álmában. Másnap reggel viszont ez embert nagy meglepetés érte, immáron hárommal több macskafarkat pillantott meg!
Három kiscica született, ráadásul az állatorvos szerint mind egészséges volt. Most már nemcsak arról nem lehetett szó, hogy a friss jövevénytől megszabaduljon, az ember ezután a kismacskák jövőéért is felelősséggel tartozott. Legalábbis addig, amíg fel nem nőnek. Aligha lehet véletlen, hogy ez az anyamacska pont ehhez a házhoz érkezett és pont ide kéredzkedett be, valaki bizonyára tudatosan helyezte itt el, mert tudta, hogy itt kényelemben, és ami fontosabb, biztonságban lesz.
Bár cinikus barátai gyakran mondogatják, hogy „nézd csak, befogadtál egy macskát, ami mindennemű ceremónia nélkül aztán szépen megszállta az egész házadat, és ezáltal te megad lettél a macska szolgája. Mert bizony, valóban úgy viselkedsz velük, mint egy szolga.” Lehet ezt mondani, természetesen, de ha valakit ez a „szolgaság” örömmel tölt el, akkor mi ebben a rossz?
