A közelmúltban, talán tegnapelőtt, de valójában már 25 évvel ezelőtt is minden középiskolás lánynak ugyanaz a kozmetikai készlete volt: Apró sminkpaletta, tónus krémek, vörös rúzs, hagyományos szemceruza és „benyálazod-kened” jellegű szempillaspirál.
Persze az édesanyánk kozmetikai készletében sokkal több minden volt megtalálható: mindenkinek volt egy olyan kolléganője, aki tudott valahonnan szerezni Lancôme vagy Dior márkájú termékeket.
Mi, középiskolások megelégedtünk a kevesebbel is. Az olyan szavak, mint a „make-up artist” talán még létre sem jöttek, így mindenki úgy csinosította magát, ahogy ügyessége ezt lehetővé tette, és fogalmunk se volt arról, hogy a végeredmény vajon divatos vagy nem, jól néz-e ki, vagy sem. Mégis szinte mindenki férjhez ment, sokan akár már a középiskola elvégzése előtt is.
Bezzeg most! Amerre a szem ellát, mindenhol szépség bloggerek, mindenkinek megvan a saját videóblog csatornája a YouTube-on vagy az Instagramon, és még öt éves lányok is képesek 245 típusú sminket csinálni, de csak azért ennyit, mert még túl kicsik, ezért hát elnézzük nekik, hogy csak ezt a nyamvadt 245-öt képesek. Tizenhat éves korukban már tele a kezük, és mindössze másfél perc alatt képesek füstös szemsminket rittyenteni magukra, tükör nélkül…
Nekem meg három tükör sem elég. Ezenkívül az én „füstös szemsminkem” úgy néz ki a végén, mintha egy zombit látnánk valamelyik hollywoodi horrorfilmből. Még jó, hogy immáron öt éve kiment a divatból, mert igencsak kellemetlen lenne, hogy öt évet pazaroljunk el az életünkből arra, ami utána egy szempillantás alatt eltűnik a divatos dolgok közül. Ellenben ma új divat hódít: az arcszobrászat és a mágneses álszempillák. Te meg a te kis füstös szemsminkeddel úgy állsz ott, mint Bözsi a tanyáról.
Az ötéves szépség bloggerek nevetnének rajtad.
Egyszer adódott pár szabad órácskám, így három órán keresztül mindenféle videót nézegettem, ahol a nők sminkelik magukat. Jobban tettem volna, ha nem teszem…
Mert a fele az összes ilyen videónak úgy nézett ki, hogy valami olyat használtak benne, amiről még csak sejtésem se volt, mi lehet egyáltalán. Általában egy sablonra épülnek ezek a videók: először a csaj valamilyen üvegcsét mutat pipettával, és néhány gyöngyházfényű izét csöpögtet az arcára.
Kettő-öt ilyen palack és kész is a mestermű! Az igazat megvallva, nekem ilyen üvegcséből nemhogy öt, de egy sincs a kozmetikai készelemben. De hát ez legyen az én bajom. De nézzük tovább: elővesz egy kis fiolát, és abból valami olyan állagú szerrel keni be magát, mint a vazelin. És mindent beken vele.
Ha jól értem, ez már kőműves-szakma: olyan vakolat van rajta, mint egy házon: először három réteg primer alapozó, majd még egy réteg valami.
De jó, ezért elfogadom ezt a fajta módszert, de még mindig nem tudom, mi van ezekben az üvegcsékben. Oké, van egy hagyományos alapozó, aztán további kétféle folyékony alapozó: világos és sötét, és már csöpögtetheted is őket az arcodra.
A folyékony alapozót először egy durvább kefével, majd ecsettel, majd egy szilikonból készült kör alakú szivaccsal kell elkenni. És ez még mindig csak az első réteg! És most szükség van egy fehér rejtőre a szemek alá és a homlokra, és valami barnára, hogy csíkokat rajzoljon, mint egy tigrisnek. Elkenni ezeket kefével, ecsettel, habgumi szivaccsal ildomos. Ezután jön még csak a szemöldök!
Egy szemöldökceruza, festék, néhány speciális ecset kell ehhez a művelethez, és a rajzolás végén a szemöldökünket még egy speciális géllel tesszük még ellenállhatatlanabbá! És akiknek valamiért nincsen szemöldöke a szó szoros értelmében, – nem fogod elhinni – annak ott vannak a folyékony szemöldökök! Egyenesen egy üvegben, valamilyen ragasztóban ott úszkálnak valaki apróra vágott szemöldökei, melyeket egy ecset segítségével gyors mozdulatokkal a homlokunkra tudunk ragasztani. És voilá! Fél perc múlva tömött szőrös szemöldököd van, olyan alakú és vastagságú, amilyet csak akarsz.
Nos, akkor nézzük csak: valójában a szemek festettek, a szempillákat ragasztják, az ajkakat rajzolják, kiemelőt és a barnítót alkalmaznak (fontos, hogy itt ne tévedjünk és a fejünk ne hasonlítson az alfelünkre a sok ecsetvonástól), púder, amott egy kis arcpirosító, majd pedig valamiféle sprével fixáljuk a végeredményt. És kész. Mindezt öt perc alatt.
Tudjátok, őszintén mondom: ha mindezek a pipettás üvegcsék és vazelinfiolák, a 33 féle kefe, 20 féle szivacs, 40 féle ecset, a folyékony szemöldök és még az a sok egyéb a rúzsokról ajakfényekről nem is beszélve mind a kozmetikai tárházamban lennének, legalább két órán keresztül tartana a sminkelés. És az eredmény hasonló lenne ahhoz, ahogy egy farsangi-bálozó kinéz. Nem is tudom elképzelni: hány évig kellene élnem, hogy megtanuljam, hogyan kell megfelelően eloszlatnom az összes folyékony alapozót, a kiemelőt és barnítót, ezek megfelelő árnyalatait a megfelelő kefékkel, ecsetekkel felvinni.
Nőként most már depressziósnak, megalázottnak és szomorúnak érzem magam. Mert mi van itt, kérem szépen? Mindenkinek ott vannak azok a titokzatos üvegcsék a kozmetikai táskájában, nekem meg mindössze két folyékony alapozóm van: az egyik, amikor nem megyek szoláriumba, és a másik, ha szoláriumba megyek. És rendszerint nem üvegcse, hanem egy 0,75 literes palack van nálam, pipetta nélkül. De amikor én ezeket a kőkorszaki eszközöket használom, én magam érzem, hogy a külsőm-belsőm egyre fiatalabbá válik, én magam pedig egyre szebbé. A környezetemmel egyetemben.
Szóval, ez nagyon nem az én világom már. Egyébként meg, amíg az arcszobrászatra várnék, könnyen meglehet, hogy feltalálnak egy folyékony arcsminkelő krémet is, kész sminkkel, szemöldökkel stb. Szóval én inkább arra várnék. Ahogy elnézem a dolgok állását, még az is lehet, hogy hamarosan bekövetkezik…
Egyébként meg nem hallottál a folyékony szemöldökről? Óóó, te kis maradi…
