Minden házasságban vannak kisebb – nagyobb nézeteltérések, amelyek egyes esetekben a partnerek elválásához vezetnek, más esetekben pedig helyrehozhatóak.
Mit tehetünk akkor, ha a kapcsolatunkban igazi háborúk dúlnak? Feladjuk vagy harcolunk azért, hogy helyrehozzuk a dolgainkat? Ma megismertetünk veletek egy olyan esetet, amelyben egy férfi megmentette a házasságát a most következő módon.
„A nagyobbik lányom nemrég a következő dolgot mondta nekem: Amikor kicsi voltam a legnagyobb félelmem az volt, hogy te és anya el fogtok válni. Aztán olyan 12 éves korom körül megértettem azt, hogy te mennyi munkát fektettél bele, hogy ez ne történjen meg. Ez a munka annyira nehéz volt, hogy lehet az lett volna a jobb, ha elváltok. Majd mosolyogva azt mondta: Örülök, hogy együtt maradtatok.”
Az évek során a feleségemnek és nekem örökös konfliktusaink voltak, utólag visszagondolva nem is tudom, hogy kötöttük össze az életünket, mert a személyiségünk annyira különböző, ahogy múltak az évek a közöttünk lévő különbségek egyre jobban a felszínre törtek.
A hírnév és a gazdagság nem tette könnyebbé a házasságunkat, sőt egyre több problémával kellett megbirkózzunk, falat húztunk egymás közé. A válás küszöbén voltunk, számtalanszor beszéltünk is róla.
Egy napon amikor az éppen akkor megjelenő könyvem kiadása miatt utaztam, volt egy vitám a feleségemmel, ő le is csapta a telefont. Egyedül voltam, idegesen és frusztráltan, a türelmem és az erőm szinte már elhagyott. Ez volt az a perc amikor az Istenhez fordultam.
A zuhany alatt álltam és az Istenhez kiáltottam azt, hogy nem bírom tovább! Tudtam, hogy a feleségem és én is jó emberek vagyunk, de akkor miért nem tudunk megegyezni, miért házasodtunk össze, ha ennyire különbözőek vagyunk, a feleségem miért nem akar megváltozni?
Egy adott pillanatban leültem a zuhany alatt és sírni kezdtem, akkor éreztem azt, hogy nem őt kell megváltoztassam, hanem nekem kell megváltoznom. Imádkozni kezdtem, késő éjszakáig folytattam és még az úton hazafelé menet is. Még akkor is imádkoztam amikor átléptem a házunk küszöbét és megláttam a feleségem, már tudtam mit kell tennem.
A következő reggelen közelebb feküdtem a feleségemhez az ágyban, majd megkérdeztem tőle:Hogyan tehetném szebbé a napodat?
A feleségem csodálkozva rám nézett, majd azt válaszolta, hogy :Nem tudod szebbé tenni sehogyan sem. De miért kérdezed ezt?
Komolyan beszélek, hogyan tehetném szebbé a napodat? megkérdeztem ismét.
Cinikusan rám nézett, majd azt mondta: tényleg csinálni akarsz valamit? Rakj rendet a konyhában.
Felkeltem az ágyról és nekikezdtem rendet rakni a konyhában.
A következő nap reggelén ismét feltettem a kérdést a feleségemnek: Hogyan tehetném szebbé a napodat?
Rakj rendet a garázsban, válaszolta ő.
Mély levegőt vettem és beleegyeztem, pedig zsúfolt nap várt rám.
Két óra alatt rendet raktam a garázsban, a feleségem nem tudta mire számíthat tőlem.
A harmadik nap reggelén ismét feltettem a kérdést, mire a feleségem azt felelte, hogy nem tudsz csinálni semmit, de miért kérdezed ezt állandóan?
Azért feleltem, mert megfogadtam magamnak, hogy minden nap megkérdezem tőled azt, hogyan tehetném szebbé a napodat?
Miért csinálod ezt? – kérdezte a feleségem.
Azért mert szeretlek!
A negyedik nap reggelén is feltettem a kérdést, az elkövetkezendő napokon is, majd két hét elteltével csoda történt. Amikor feltettem a kérdést a feleségemnek, a szemei megteltek könnyekkel és keservesen sírni kezdett.
Amikor egy kissé lenyugodott, azt mondta, hogy nem én vagyok a probléma, hanem ő, nem is tudja miért élek vele. Azért mert szeretlek – válaszoltam, most én kell változzak ahhoz, hogy megértsd mennyire szeretlek.
A mellkasomra hajtotta a fejét, majd ezt mondta: bocsáss meg amiért ilyen rossz voltam, én is szeretlek. Mit tehetek érted, hogy szebb legyen a napod? – kérdezte ő.
Elmosolyodtam, majd azt válaszoltam, hogy töltsünk el együtt egy kis időt. Folytattam a kérdés feltevését még egy hónapon keresztül, a konfliktusaink megszűntek, majd a feleségem is elkezdte kérdezni, mit tehetek érted ? Hogyan lehetnék még jobb feleséged?
A köztünk lévő fal lehullt, már tudtunk beszélgetni egymással, a jövőnkről arról, hogyan élhetnék boldogabban. Nem oldottunk meg minden problémát, és konfliktusaink is voltak még mindig, de nagyon különböztek a régi konfliktusainktól. Egyre ritkábbak voltak és egyikőnk sem akart rosszat a másiknak.
A házasságunk már 13 éve tart, nem csak szeretem a feleségem, hanem nagyon szeretek vele lenni, szükségem van rá. Megtanultuk, hogyan vigyázzunk egymásra és ami még ennél is fontosabb, hogy most ezt is akarjuk.
A házasság nehéz dolog, nehéz megtartani a fizikai és lelki formát is, vagy könyvet írni, más olyan dolgot végezni ami fontos egy ember életében. Én megtanultam, hogy a házasság segíthet meggyógyítani azokat a részeinket amelyeket nem szeretünk magunkban, mert mindenkinek van olyan amit nem annyira szeret magában.
Az évek múlásával azt is megtanultam, hogy a tapasztalatunk csak egy fontos lecke volt a házasságról. Egy kapcsolatban fontos ezt a kérdést feltenni a partnerünknek: Mit tehetek érted azért, hogy szebbé tegyem a napodat?
Ez az igazi szeretet, a szerelem nem azt jelenti, hogy akarsz egy személyt, hanem azt, hogy boldoggá akarod tenni őt, a saját boldogságod árán is.
Nem mondom, hogy ezzel a kérdéssel mindenkinek sikerül megmentenie a házasságát, de nem is kell minden házasságot megmenteni. Ha két ember csak bántja egymást és már nincs boldogság a kapcsolatban, akkor nem feltétlenül éri meg erőltetni.
Én beismerem, hogy nekem a feleségem fontos és az, hogy minden reggel amellett ébredek, aki egyben a legjobb barátom is. Ennyi év elteltével is megtartottuk ezt a szokást, hogy megkérdezzük egymástól: Mit tehetek érted, hogy szebb legyen a napod? Ezért érdemes minden reggel felkelni!
