Ha nem mozgunk aktívan az adó-vevők világában, akkor jó eséllyel elsőként a gyerekeknek gyártott mindenféle színekben pompázó kommunikációs eszköz jut az eszünkbe. Pedig a walkie-talkie sokkal több egy egyszerű gyerekjátéknál – meglepően népszerű eszköz a mobiltelefonok elterjedése ellenére is, és számos sportkedvelő, de akár komoly munkát végző emberek is választják inkább az adó-vevőket, mint a telefonok bármelyik fajtáját.
Számos típus közül választhatunk: nem csupán a játéknak szánt verziót szerezhetjük be, de a hobbinkhoz passzolót is megvásárolhatjuk, azonban érdemes odafigyelni, mert egyes profibb eszközök engedélykötelesek lehetnek.
Miért a walkie-talkie, ha már telefonálni is lehet?
A walkie-talkie hosszas múltra tekint vissza, hiszen feltalálása egészen 1940-be vezet vissza minket, és még ennyi idő elteltével is az egyik legnépszerűbb kommunikációs eszköz. Ennek oka, hogy igen költséghatékony megoldás a kapcsolat fenntartására, mivel rádióhullámokat használ, így nincs szükség különféle mobil előfizetésekre, ahhoz, hogy a felek beszélni tudjanak egymással. Másik nagy előnye, hogy nem kell a térerőre hagyatkozunk, hiszen nincs rá szüksége a készülékeknek, elegendő a megfelelő rádióhullámra rácsatlakozni. A működése pedig rettentően egyszerű, szinte egy gombnyomásra működik is.
Hátránya viszont, hogy viszonylag kis hatótávolságon belül működik, azonban tengernyi olyan szituáció van, amikor ez bőven elég. Például egy rendezvény lebonyolítása során a szervezők közti kommunikációhoz, biztonsági kapcsolattartásra, vagy egyes építkezések során, telephelyeken, stb. De a sportok szerelmeseinek is segítség lehet egy jól kiválasztott walkie-talkie. Például előszeretettel használják síelők, horgászok, motorosok. A gyerekeket tekintve pedig az apróság és a szülő közti kapcsolattartásra is kiváló például a játszótéri móka közben.
Milyen adó-vevők léteznek?
Kisteljesítményű adó-vevők
Az úgynevezett PMR446-os készülékek viszonylag kis hatótávolságon belül működnek csak, viszont nincs szükség hozzájuk engedélyre, így méltán népszerű az olyan hobbik során, mint horgászat, síelés vagy bármilyen outdoor tevékenység. Emellett akár egy-egy kisebb belterületű munkaterületen is megállják a helyüket. Ezek a készülékek gyárilag a 446mHz-es szabad frekvenciára vannak hangolva, ami ingyenesen használható országszerte. Viszont csupán néhány kilométeres távolságban működnek, terepviszonyoktól függően. Felépítését tekintve nagyon egyszerű eszközökről beszélünk, rendelkeznek egy beépített antennával, egy hangszóróval és mikrofonnal, illetve kisebb akkumulátorral vagy egyes típusok akár elemmel is működnek.
Engedélyköteles adó-vevők
Az engedélyköteles adó-vevők professzionálisabb eszközöknek számítanak, mint a kisebb teljesítményű társaik, éppen ezért itt már lehetőség van egyéni frekvenciát igényelni, illetve nagyobb hatótávolságban működik, mint azok az eszközök, melyekhez nem kell engedély. Az egyedi UHF vagy VHF frekvenciatartományra szóló engedélyt a Nemzeti Média – és Hírközlési Hatóság adja ki. A kérelmezőnek a jóváhagyás után frekvencia használati díjat kell fizetnie a hatóság felé. Az ár attól függően változik, hogy közös használatú vagy egyedi frekvenciára fizetünk elő. Ezek után pedig az eszközt be kell programozni a kapott frekvenciára és már használható is. Fontos, hogy a kommunikálni kívánó eszközök azonos csatornán legyenek.
Hogyan érdemes eszközt választani?
Mielőtt walkie-talkiet vásárolunk gondoljuk végig, hogy mire fogjuk használni: hobbi, vagy hivatásos eszköz lesz – bár tény, hogy ezen nem kell annyit gondolkodni, hiszen, amikor felmerül az igény már látjuk, hogy hová lesz rá szükségünk. Viszont mindenképpen mérlegelni kell bármelyik területen fogjuk használni az eszközöket, hogy milyen hatótávolságot szükséges lefednie a kommunikációnak, mennyire lesz igénybevéve az eszköz, kell-e egyedi frekvencia vagy elegendő a hazánkban kijelölt „közös”. Illetve vegyük figyelembe, hogy az engedélyköteles eszközök esetében nem csupán az adó-vevők árával kell számolnunk, de az engedélyhez fűződő költségekkel is. Ezeken felül pedig fontos mérlegelni, hogy milyen üzemidőre lesz szükségünk a használat során.
