10 éve dolgozom óvodában, sok mindent láttam már, de ez a történet nagyon megdöbbentett. Nemrég jött az óvodába egy új kislány, Otília. Ő egy nagyon aranyos, de kissé szégyellős kislány, nem igazán tudott kommunikálni a társaival ezért mindig egyedül ült és a babákkal játszott.
Próbáltam segíteni neki abban, hogy megszokja a társait, valamennyire sikerült is mindez. Az elején a szülők jó benyomást keltettek, de aztán rájöttem, hogy tévedtem, nem olyanok mint amilyennek gondoltam őket.
Elég sűrün az óvodában felejtették a gyereket, eleinte felhívtam őket majd eszükbe juttattam, hogy a kislányuk várja őket, de egy idő múlva telefonszámot cseréltek és egyáltalán nem tudtam értekezni velük.
Reggel a gyereket az ajtó előtt hagyták, ők pedig gyorsan elmentek, nem sikerült beszélnem velük. Nagyon szomorú voltam amikor láttam a kislány mennyire várja a felelőtlen szüleit, volt olyan eset amikor hiába várta őket senki nem jött érte, csak akkor mikor már minden gyereket hazavittek. Néha a szomszédasszonyuk jött a gyerekért.
Két héttel később megláttam a kislány édesanyját egy bevásárlóközpontban, ahol italt vásárolt elég furcsa emberek társaságában. Odamentem hozzá majd megkérdeztem tőle, hogy miért nem vigyáznak a gyerekükre? Miért viszik mindig későn haza az óvodából?
Erre ő azt válaszolta, hogy nincs szükségük a gyerekre, ha én vigyázok rá akkor magamhoz is vehetem. Megszólalni sem tudtam amikor mindezt meghallottam az úgynevezett édesanya szájából. Ezt követően rögtön megtettem a szükséges lépéseket, hogy minden este hazavihessem magammal a gyereket, majd reggel együtt mentünk az óvodába.
A gyerek megszokott és megszeretett engem. Egyedül lakom, nincsenek gyerekeim, ő egy igazi ajándék a számomra. Már folyamatban van az örökbefogadás, ha a szüleinek nincs szükségük rá akkor majd én fogok rá vigyázni és én fogom őt nevelni.
A kislány nagyon boldog, van saját szobája és rengeteg játéka, remélem, hogy olyan gyermekkort tudok biztosítani neki amilyet megérdemel.
