Az életkörülményeim nehezebbé válása miatt okostelefon nélkül maradtam, de mint ahogy testrészek nélkül, manapság már telefon nélkül sem lehet létezni, ezért a gyermekek játékai közül előtúrtam réges-régi Nokia 3310 telefonomat, amit egy héten keresztül használtam.
Az első nap
Reggel kinézve az ablakon, az életem reménytelenségének érzésétől sehogy sem tudtam megszabadulni.
Egy óra szedelőzködés – lehetetlenül soknak tűnik. Most mindössze 15 perc alatt kész vagyok, mennék már munkába. A feleségemet és a gyerekeket is rábírtam a készülődésre. Bár a felségem mérges volt, mert ő otthon dolgozik, így nem akart sehová sem menni.
A munkába vezető úton megállapítottam, hogy nem vagyok egyedül, emberek vesznek körül, és mosolyogva üdvözöltem a körülöttem utazó embereket. Az emberek azonban nagyon furcsák, a környékemre se mernek leülni, tehát szinte egyedül utazom.
A munkahelyemen minden feladatomat elvégeztem 4 órán belül. A főnök megdicsért és még több munkát adott. Rá kellett jöjjek, hogy a kígyó igencsak pompás játék, elég hamar megbarátkoztam azzal, hogy a gombok nyomkodásával tudom terelni a kígyót, motorikus képességem gyorsan fejlődésnek indult.
Vacsora közben beszéltem a feleségemmel. Kiderült, hogy különböző akadályokkal kell szembenéznünk, amiket meg kell oldanunk valahogy.
A gyerekek kiabáltak és hívták az anyjukat, de én kitartóan segítettem nekik megírni a leckét. A tizedes törtekkel való szorzás jó móka, mondhatom… Csak ülök és olvasom a negyedikesek matematika tankönyvét.
A második nap
A megszokásból megint egy órával korábban keltem fel. De feltaláltam magam, hiszen reggelit készítettem. A gyerekek azt mondták, hogy a sprotnis omlett nem ízletes. A kis buták, mit sem értenek a főzéshez!
A WC-ben találtam egy 2005-ös keresztrejtvényt. Kilépve onnan Einsteinnek éreztem magam.
A buszon ismét mosolyogva üdvözöltem utastársaimat, akik keresztet vetve a lehető legtávolabb ültek le tőlem.
A munkahelyen 3 órán belül mindent elvégeztem. A gyakorlat teszi a mestert, mondanánk… A főnök megdicsért a kollégák előtt, és még több munkát adott. A munkatársaim dühösen néztek rám és egyre kevesebben álltak szóba velem ezentúl.
A Snake egyre jobban megy! Az ujjaim úgy elfáradtak, mintha 5 órát gitároztam volna.
Mert hogy tudok ám gitáron is játszani! Úgy döntöttem, a vacsora után újra előveszem és játszok rajta egy kicsit. Most újra fájnak az ujjaim.
A tizedes törtekkel történő számításban már egy számológép sebességére vagyok képes. A gyermekeim szemében tisztelet látszik irántam.
A harmadik nap
Az omlett kolbásszal jobban elnyerte a család tetszését, mint sprotnival. Furcsa ízlésük van, mondhatom! A feleségem szemében elismerést véltem felfedezni. Ez kellemes érzéssel töltött el. Holnap tészta lesz sprotnival. Tudják már meg, mi a finom…
A buszon levő ellenőr úgy köszön már nekem, mintha ezer éve ismernénk egymást. Észrevettem, hogy az emberek már nem ijednek meg, amikor köszönök nekik. De a gyanakvást azért még fel lehet fedezni a viselkedésükben.
2 órán belül elvégeztem a kiosztott feladatokat. A főnök újfent megdicsért és megígérte, hogy jutalmat kapok. A kollégák, ha akarták volna se tudták volna elrejteni haragjukat emiatt.
A kígyóm már szinte az egész képernyőt kitölti.
Hazaértve nekiláttam vacsorát készíteni. Igazi haditengerészeti fogás: főtt tészta sprotnival. A gyerekek felfalták az egészet. Váljék egészségükre. Mondjuk az azért érdekes, hogy a kutyánk az asztal alatt fekszik igencsak elégedetten és meglehetősen sprotni-szaga van.
Találtam egy diavetítőt a pincében és azon néztünk mesét a gyerekekkel. Igaz, ők először azt kérdezték, mi ez a csigalassúságú mesefilm.
Feleségem megkért, hogy segítsek neki egy képet a falra kitenni. Amikor a szög helyett az ujjamra csapta, az azért fájt.
A negyedik nap
A feleségem egy órával korábban felkelt, és reggelit készített nekem. Furcsa módon elfogyott a sprotni, ideje lesz venni…
Mielőtt kiléptem az ajtón, megcsókoltam a feleségemet, és megöleltem a gyerekeket. Kellemes érzés.
A jegyellenőr kedvesen köszönt. A többi utas szemében is jó szándékot véltem felfedezni. Az emberek elkezdtek mosolyogni és visszaköszönni.
A munkahelyen minden munkát elvégeztem egy órán belül. A rutin meg az évek… A főnök megdicsért, majd azt mondta, hogy komolyabb munkát kell nekem találnia. Felajánlotta, hogy legyek az ő helyettese. Szuper!
A feleségem tegnapi kérését ma beteljesítettem, bevertem végre azt a fránya szöget. Sőt, megigazítottam az összes csatlakozót, megjavítottam az asztalt és lefestettem az ablakpárkányt is. A macskánk, amely általában ott szokott aludni, persze beleragadt. A kis buta…
A gyerekek „Apa-apa” kiáltásokkal kérték, hogy játsszak velük. Megmutattam nekik, hogyan kell játszani a kő-papír-ollót. Már a második körben sorra vesztettem…
Az ötödik nap
Végre visszakaptam az okostelefonomat! Letöröltem róla azonnal az összes ostoba játékot, egyet viszont feltettem rá: a kígyósat…
