„Az okos ember mindent tud, kivéve azt, ami előnyös lehet a számára. Egy boldog ember pontosan tudja, mi a legjobb neki.” Időnként az intelligencia számos problémát okozhat. Íme, 13 ok, amiért sok magas intelligenciájú embernek túl nehéz megtalálnia a boldogságot:
1. Az intelligens emberek túlságosan magasra teszik lécet.
Az sosem baj, ha valakinek nagy elvárásai vannak. Ez lehetővé teszi, hogy ne térjen le a boldogsághoz és a sikerhez vezető útról. A túl magas elvárások azonban problémát jelenthetnek.
Az intelligens emberek általában tudják, mit várnak az életből, és megtagadják, hogy kevésbé elégedetten „kiszálljanak”. Sőt, magas elvárásaik az élet minden területére érvényesek: munka, kapcsolat, életcélok.
Valójában az ilyen követelményeknek nagyon nehéz megfelelni. Ezért az okos embereket állandóan kísérti csalódás érzése saját eredményeik vagy a munkájuk során, amely nem teszi lehetővé számukra a továbblépést. A magukkal szemben támasztott túlzott követelményeik szintén jelentős hatással lehetnek másokkal fennálló kapcsolataikra.
2. Az intelligens emberek gyakran nem képesek elfogadni a dolgokat olyan formában, mint amilyenek azok valójában, és arra koncentrálnak, amilyen ideálisnak lennie kellene.
Ha valaki megtapasztalja a boldogság állapotát, akkor az elméje általában teljesen a jelenben van. A figyelme ebben az esetben teljesen rá van hangolva arra, ami most történik vele.
3. Az intelligens emberek nem tudják, hogyan szerezzenek megelégedést a jelen pillanattól, mert folyamatosan próbálnak valamilyen értelmet keresni.
Egy túlzottan intelligens embernél a tudás elsőbbséget élvez a tudatosság felett. Elméje nem képes elégedettséget szerezni a jelen pillanatból: hozzátesz vagy kivon belőle, finomítja vagy újrafogalmazza, megérti vagy értelmezi, csak valahová távolba meredve néz rá, és így tovább. Az elme megpróbálja „szerkeszteni” az aktuális pillanatot, és értelmet keresni benne, mert önmagában az adott pillanat nem elég.
Az elégedetlenség kétségbeesett munkára kényszeríti az elmét, amely lehetővé teszi számára az összes felhalmozódott információ és emlék megszerzését, felidézését, ami lehetőséget ad arra, hogy ezt a pillanatot még jobbá tegye.
És ezen folyamat során az elme türelmetlenül, kétségbeesetten vagy zavartan viselkedik, mert munkája elégteleneknek bizonyul, vagy semmi sem megfelelő. És mivel jelenlegi erőforrásai nem elégségesek, még tovább dolgozik: olvas, ír, keres az interneten vagy csak gondolkodik.
4. A boldogság maga az elme, amely megnyugtat; az intelligencia olyan elme, amely nem hajlandó megnyugodni.
A boldog megelégszik annyi ésszel, amennyi neki van. Egy ilyen ember nem a jelen megváltoztatására törekszik; egyszerűen elfogadja olyannak, amilyen, és a körülmények alapján jár el. A túl okos ember éppen ellenkezőleg tesz, nem könnyű neki elégedettnek lenni, így soha nem fogja megérteni, miért olyan boldog az elme, és magát fogja hibáztatni ezért.
5. A legtöbb intelligens ember folyamatosan megszállottja valaminek.
A rendkívül intelligens egyének hajlamosak mindent folyamatosan elemezni és kutatni a kimerültségig. Bármely döntés meghozatala előtt mérlegelniük kell az előnyöket és hátrányokat. Ez a tendencia gyakran depresszióhoz vezet.
Sőt, a kínzó kérdéseikre adott válaszok nemcsak kellemetlenek és csalódást okozhatnak, de romboló hatással lehetnek magára a gondolkodóra is.
„Az intelligencia legmagasabb formája az értékelés nélküli megfigyelés képessége.”
Dzsiddu Krishnamurti
6. Ha a tevékenységük eredménye a vártnál rosszabb, az okos emberek mély csalódást éreznek.
Kijelenthető, hogy ugyanolyan tettek után sosem fog egyforma, sablonos eredmény bekövetkezni: az okos emberek túlságosan is hisznek az intelligencia erejében és annak képességében, hogy megjósolják a cselekedeteik következményeit.
7. Állandó és könyörtelen önkritika.
A legtöbb intelligens ember meglehetősen alacsony önértékeléssel rendelkezik, és ennek oka az állandó kritika, amelyet önmagukkal szemben gyakorolnak.
Nem tudják elfogadni hiányosságaikat, mivel úgy vélik, hogy meg kell felelniük a legmagasabb követelményeknek. Ezért vannak gyakran komor lelkiállapotban.
8. A lét mélyebb szintjét keresik.
A legtöbb intelligens ember meg tudja különböztetni a jót a rossztól, ugyanakkor nem képes elfogadni a negatív emberi tulajdonságokat, vagy túlságosan szigorúan viszonyul hozzájuk. A rideg valóság tudata fájdalommal tölti el, és állandó nyomás alatt tartja őket, mivel a legtöbb okos ember elsősorban magába néz.
Nem élhetnek állandó mérlegelés és az eredmények értékelése nélkül, ez a második természetük. A rendkívül intelligens emberek igencsak kritikus aggyal rendelkeznek, amely folyamatosan kérdéseket tesz fel és szorongást kelt.
9. Kevés ember érti meg őket igazán.
A boldogság legnagyobb forrása a kommunikáció. Mindig megpróbáljuk megosztani szorongásainkat és érzéseinket másokkal, ami megkönnyíti számunkra a velük való megbirkózást.
Még a legokosabb embernek is szüksége van valakire, akivel megoszthatja aggodalmait, enyhítve ezzel a saját terhét. De egy nagyon intellektuális ember számára nagyon nehéz olyan beszélgetőpartnert találni, akinek ugyanolyan gondolati mélysége lenne, mint neki.
10. A magas intelligencia gyakran pszichológiai problémákhoz vezet.
A magas IQ-val rendelkező emberek speciális rendellenességekben szenvednek, amelyek miatt folyamatosan elemeznek és kérdéseket tesznek fel. És ez általában nem hozza meg sem a boldogságot, sem pszichés egészséget számukra.
Az emberi elme nagyon bonyolult dolog, és nem teljesen érthető. Az intelligens embereket egész életük során túlzott elemzés és az állandó elszigeteltség érzése kíséri.
„Az intelligens emberek boldogsága a legritkább dolog, amivel valaha találkoztam” – mondta Ernest Hemingway
11. A boldogság nehéz munka minden napra.
Az okos embereknek nem szabad olyan könnyen otthagyni mások társaságát. Ez az oka annak, hogy sok okos és érzékeny ember annyira boldogtalanná válik.
Teljesen természetes, hogy a legtöbb intellektuális személyiség valamilyen furcsasággal és szokatlan hobbival rendelkezik. De ez nem indokolja a kommunikáció teljes megvonását azokkal az emberekkel, akiket nem jellemez ugyanaz az elemző képesség és érzékenység.
12. Az intelligens emberek kínosan érezhetik magukat a társaságban.
A hétköznapi emberek gyakran kihasználják azt a tényt, hogy az okos emberek nem alkalmasak a társadalmi életére. Ezért a magas IQ-val rendelkezők gyakran éles kritikai észrevételeknek vannak kitéve, és az átlagos gondolkodású emberek éppen ebben az időben ünneplik a „győzelmet”.
13. Az okos emberek gyakran attól tartanak, hogy elveszítik a képességeiket.
Más emberek ironikus megjegyzései és szarkasztikus támadásai általában meglepetésként éri őket. Saját viselkedésük későbbi elemzése csak fokozza a szomorúságukat.
„Minden ember, aki valami nagyszerűt ért el a filozófia, a költészet, a művészet és a politika területén – még Szókratész és Platón is – melankolikus gondolkodású; egyesekben a melankólia már egyenesen betegség stádiumába lépett.”
Sok okos ember nem ér el nagyszerű karriert, vagy bármilyen más sikert, sőt akár kevésbé képzett és intelligens emberek alárendeltjévé is válhat. Egyesek, különösen a kreatív személyiségek, a körülmények, illetve más emberek nyomása alatt összeomlanak, vagy a manipuláció áldozatává válnak.
„Annyira okos vagyok, hogy néha nem értek egyetlen szót sem abból, amit mondok.” –
Oscar Wilde.
