Már szinte beköszöntött a nyár, és már nagyon várom azon izgalmas eseményeket, amik a gyermekkel együtt ránk várnak. El fogunk menni az állatkertbe, le fogunk menni a partra és már nagyon szeretném látni azt, hogy milyen lesz az arca, amikor először fog látni szentjánosbogarat.
Szeretném vele együtt élvezni a langyos nyári éjszakákat, ezért majd később szeretném lefektetni (persze csak pár alkalommal), hogy együtt tudjunk fagylaltozni, nevetni és játszani a holdfényben.
Egy nap mondott valamit nekem a barátnőm, amin elgondolkodtam. „Gondolkodtál már arról, hogy csak 18 nyarat töltünk együtt a gyermekeinkkel?” Elakadt a lélegzetem.
A kisfiam két éves, és már csak 17 közös nyarunk lesz, a mostanit is beleértve.
Tizenhét lehetőség arra, hogy együtt legyen a család. Együtt menjünk nyaralni. Hogy ujjunkat beledugjuk a homokba és lefröcsköljük egymást a parton.
Tizenhét nyaralás, hogy akkor keljünk fel vasárnap, amikor akarunk. Lustálkodni az ágyban egy forró augusztusi napon, vagy futkározni a locsoló kocsi mellett, hogy elviseljük a hőséget.
Tizenhét gyermeki év, ez az a idő, melyet egy fedél alatt töltünk. Amikor felnőnek a gyermekek és velük együtt mi is, ez idő alatt gyűjtjük össze azokat az emlékeket, amire emlékezni fogunk életünk hátralévő részében.
Tizenhét évünk van, hogy felfedezzük a világot. Új kalandokat és helyeket, még ha azok a mi városunkban is várnak ránk.
Tizenhét év, hogy kimenjünk a természetbe, egy finom saslikra, édes görögdinnye szeletekre és az édesanya által elkészített szendvicsek elfogyasztására.
Tizenhét év, amikor a gyermeked csak a tiéd. Mielőtt még felnőne és a saját útját járná, mielőtt kialakul az önálló élete, megtalálja az élete párját, a legjobb barátokat, akik a második családjává válnak.
Tizenhét év arra, hogy együtt utazzatok, repüljetek, arra, hogy turisták legyetek és arra, hogy eltévedjetek valamilyen új helyen.
Tizenhét év a vidámparkra, a limonádéra és a vattacukorra.
Tizenhét év a tábortűzre, a szúnyogcsípésekre, a piknikekre és az erdei kirándulásokra.
Tizenhét év – mielőtt felnőne, elhagyná a családi fészket és a saját útjára lépne. Amikor már a nyarakat tőled távol fogja eltölteni barátaival vagy a szerelmével, és képeslapokat fog küldeni, hogy megmutassa a kalandjait.
Nem akarok azon keseregni, amit még nem éltem át, de tudom, hogy egyszer majd el fog jönni ennek is az ideje. És mivel sem megállítani sem pedig meghosszabbítani nem tudom az időt, ezért arra törekszem, hogy teljesen kiélvezzem a közösen eltöltött időt.
Még felocsúdni sem lesz időm és két éves gyermekem már tízéves lesz, a tízből- tizenöt, és egyszer csak azt fogom hallani: „Fel foglak hívni anyu, megígérem”.
Tehát amíg együtt töltjük az időt, énekelni és nevetni fogunk és néha késő estig kint maradunk és hátsó kertben, a tűz mellett élvezzük az együtt töltött perceket. Kikapcsoljuk a telefonjainkat és napokig csak kirándulunk. Azért, mert csak 17 nyarat tölthetünk együtt. Ez most még nagyon sok idő erre.
