Amikor egy másik városba költöztem anyám 65 éves volt, ő vidéken maradt mert ott érezte jól magát, a házban és a kerttel amit szorgalmasan művelt. Szabadidőmben meglátogattam őt, de amikor tehettem inkább a saját családommal, a barátaimmal voltam. Anyám egyedül érezte magát, de soha nem panaszkodott.
Amikor hazamentem, akkor ő a legfinomabb ételekkel várt, mindig telerakta a táskámat paradicsommal, uborkával, burgonyával és tejföllel, én pedig azt vártam, hogy minél hamarabb visszaérjek a városba ahol lakom. Nem bírtam már a vidéki életet, a ház pedig amelyben felnőttem már nem tűnt annyira az otthonomnak.
Anyám sok esetben este későn telefonált majd elmesélte, hogy a szomszéd macskája felidegesítette őt vagy azt, hogy vitatkozott valamelyik szomszéddal. Azt is elmondta, hogy az utóbbi időben nem érezte jól magát. Ezek a beszélgetések valósággal irritáltak, elmagyaráztam neki, hogy ezeket a problémákat meg lehet oldani, vagy beszélgethet egy a szomszédban élő barátnőjével.
Az anyám meghallgatta azt amit mondtam, majd a következőket mondta: Kivel tudnék beszélgetni a problémáimról, ha nem veled? Te vagy a legdrágább személy az életemben.
Abban a percben rájöttem arra, hogy nem vagyok jó lánya az anyámnak, az ő problémái engem nem igazán érdekeltek, de amikor én felhívtam őt telefonon és meséltem a problémáimról akkor ő mindig figyelmesen végighallgatott és jótanácsokat adott.
Eszembe jutott az az idő amikor anyám kijavította minden hibámat amikor a házi feladatomat csináltam, mindig a kedvenc ételemet tette uzsonnára, nekem pedig most nincs időm arra, hogy meghallgassam őt.
Összepakoltam, majd elindultam édesanyámhoz, megöleltem őt úgy mintha 4 éves lennék, együtt kimentünk a konyhába majd megsütöttük a kedvenc süteményét. Az anyám szemében láttam az örömöt, boldog volt és mintha megfiatalodott volna azóta mióta hazajöttem.
Becsüljétek meg az édesanyátokat mert ők értünk élnek. Amikor az egész világ ellenünk van, anyánk akkor is mellettünk lesz, támogatni és védeni fog minket.
