Egy 9 éves kislány édesanyjának levelét olvasod most.
Sajnos a lányom nem akar átmenni egy másik osztályba, csak azért, hogy angolt tanuljon egy másik tanárnővel. Ő még kicsi és a barátai sokkal fontosabbak számára mint a kisebb osztályzat. Légy szíves ne mond neki még egyszer, hogy a szülei nem fektetnek elég hangsúlyt arra, hogy ő angol nyelvet tanuljon. Értsd meg a szülők a gyerekek számára a példaképek.
Ne mond neki többet azt, hogy én és az apja felelőtlen szülők vagyunk, mert tönkreteszed a gyereket. Nem megyek többé az iskolába azért, hogy veled beszéljek, hiába írod be sorozatosan az üzenőjébe, hogy minél hamarabb beszélnünk kell. Utolsó alkalommal amikor elmentem az iskolába, hogy veled beszéljek kritizáltál a viselkedésemért a gyerekem jelenlétében.
A gyerekem előtt vitatkoztál velem, nem akarok gyengének látszani a szemében. Erős és megbízható anya akarok lenni! Elmondok most neked egy titkot, én olyan anya vagyok, mint egy párduc, féltem attól, hogy megmutassam azt amire képes vagyok, mert úgy gondoltam, hogy ez nem az iskolába való viselkedés.
Ezért az lesz a legjobb, ha nem találkozunk többé, nem tudom, hogy magyarázzam el a mostani modern oktatásban lévő tanároknak, hogy a szülők nem kellene a gyerekükkel együtt elkészítsék a házi feladatot.
Ha a gyereknek valami nem sikerül, akkor az a tanár hibája és a kornak nem megfelelő iskola program miatt van. Nem akarunk senkinek semmit bizonyítani, megpróbálunk otthon tanulni.
El szeretném mondani, hogy a lányom a leckét az apjával csinálja, a volt férjemmel, aki hetente kétszer látogatja meg a lányát. Igen, neki nem sikerül mindig tökéletesen elvégeznie a házi feladatot. Őszintén mondom, nem tudom elhinni, hogy egy tanult ember nem tudja helyesen elmagyarázni a feladatot a gyermekének. Arra sem fogjuk az időt pocsékolni, hogy bebizonyítsuk azt, hogy a lányomnak van igaza, előfordul, hogy nem mindig azt csinálja amit kértél tőle.
A lányom okos, csak az apjával akarja elkészíteni a házi feladatát, én pedig azon sem lepődnék meg, ha német nyelvet tanulna, vagy, ha éppen kártyáznának, nem érdekel.
Nem fogok a lányommal veszekedni azért, mert nem igyekszik eléggé a tanulásban. Az angol nyelvet valahogy meg fogja tanulni, de az apjával történő társalgás nem tér vissza többé. Meg vagyunk elégedve a 3-as vagy a 4-es jeggyel. Én személy szerint egy hónap alatt tanultam meg az angol nyelvet, amikor New Yorkban laktam 24 évesen.
Folyékonyan beszélek. Azt hiszem, hogy az a jegy amit a lányom most kap nem fogja befolyásolni a jövőjét. A tankönyv amelyből a lányom tanul nem a leghatékonyabb, ha ilyen könyvből kellett volna tanulnom New Yorkban, annak idején az angolt, biztosan hamarabb megtanultam volna spanyolul, mint angolul.
Arra a kérdésre pedig, hogy más gyerekek miért tudják megtanulni az angolt ebből a tankönyvből az a válaszom, hogy biztosan fogékonyabbak az idegennyelvekre vagy külön órára járnak.
Nem érzem úgy, hogy a lányom különórára kellene járjon, mert így a feladatai megduplázódnak és nem értem meg azt sem, hogy a gyerek miért kell olyasmit tanuljon aminek nem fogja a hasznát venni az életben. Főleg, ha nem képes rá és nem is érdekli.
Én úgy gondolom, hogy a gyerek képességeit már egész fiatalkorában fejleszteni kell. A különórák pénzbe kerülnek. Ha 7 évig fog különórára járni akkor rengeteget kell fizetnünk ezért, és ezek a leckék akkor is az unalmas órák közé fognak tartozni. Ennyi pénzből elvihetem a lányomat Londonba 2 hónapra és ott találhatok neki egy rátermett tanárt, akivel tavasszal London utcáin sétálhat és csodálhatja a virágokat.
Érted a különbséget?
Ugyanúgy mint én, ő is meg fogja tanulni az angolt néhány hónap alatt, vagy úgy tanulja meg mint az apja, sorozatokat nézve. Ezért nagyon fontos, hogy a lányunk szemében megbízható és segítőkész szülők legyünk, kell tudja azt, hogy mindig számíthat a támogatásunkra és a tapasztalatunkra, amely sokkal többet ér mint az iskolai program. Kérlek inkább azt ismételd a gyerekeknek, hogy a szüleik nagyon szeretik őket, de ne becsméreld a családjukat előttük!
