Az emberek azt szeretnék, ha az életben felmerülő problémákra mindig megtalálnák a megoldást, de sajnos ez sok esetben elég nehezen sikerül. Ilyenkor azt szeretnénk, hogy az adott helyzet minél hamarabb véget érjen, de az időt nem lehet siettetni.
Az egyik legrosszabb érzés a harag, amely szinte lélegezni sem hagyja az embert, nagyon rossz érzés. A haragtól akkor szabadulhatunk meg, ha megértjük a lényegét.
Hogy alakul ki a harag
Akkor érzünk haragot amikor a körülöttünk élő emberek nem az elvárásainknak megfelelően viselkednek.
– A nő azt várja, hogy a szeretett férfi értse meg őt és támasza legyen anélkül, hogy a nő kellene figyelmeztesse erre.
– A nő elvárja azt, hogy a férje észben tartsa mikor van a gyereknek iskolai fellépése.
– Azt várjuk, hogy a szülők segítsenek, de nekik nincs lehetőségük rá.
– Azt várjuk, hogy a barátnőnk meghallgasson és megértsen minket, de ő túlságosan elfoglalt a saját dolgaival.
Több olyan példát is mondhatnánk amely olyan elvárásokat mutat be amik nem teljesülnek és ezért nagyon elkeseredünk. Minél erősebb az elvárásunk annál jobban elkeseredünk. A környezetünk lehet, hogy nem is tudja, mit várnánk el, így nem tudnak megfelelni a számunkra. Az is előfordulhat, hogy nem a megfelelő emberekkel vesszük körül magunkat. Az apró dolgokon nem szabad idegeskedni, mert ezzel csak magunknak ártunk.
Hogy alakulnak ki az elvárások
Azok az emberek akik sűrűn megharagszanak úgy gondolják, hogy nekik mindenki tartozik valamivel. Ez akár igaz is lehet, de ne felejtsük el, hogy az elvárásainkat meg is kell beszélnünk a környezetünkkel.
– A gyerekeinktől elvárjuk azt, hogy mindig hallgassanak ránk.
– A barátainktól elvárjuk azt, hogy mellettünk legyenek amikor erre szükség van.
– A szülőktől elvárjuk, hogy segítsenek, mindegy miről van szó.
Ismerősek a fenti sorokban említett dolgok?
Amikor a dolgok nem úgy alakulnak, ahogyan azt mi szeretnénk akkor elkeseredünk és mindig a külső dolgokban látjuk a hibát és meg is találjuk azt. Ez pedig nem így van, a saját kezünkkel csinálunk rosszat magunknak.
Amikor megharagszunk valakire akkor mi magunk okozzuk a fájdalmat, mert valami olyan dolgot várunk el a másik embertől amit ő talán nem tud teljesíteni. A hétköznapi gondok miatt nem lenne szabad idegesítenünk magunkat.
Egy példa
Egyszer egy tanuló a következő dolgot kérdezte a paptól:
– Te ismered az Isteni megértést, mert mindig olyan nyugodt vagy, semmi nem irritál, nem haragszol meg senkire. Taníts meg engem is arra, hogy ilyen legyek.
– Rendben megtanítalak, hozz egy zacskót és egy burgonyát.
A tanuló azt tette amit a pap kért.
A pap pedig a következőket mondta:
– Amikor megharagszol valakire írd rá a nevét a burgonyára, majd tedd a burgonyát zacskóba. Ezt a zacskót mindig magadnál kell hordanod, minden alkalommal amikor megharagszol valakire, ugyanezt kell tenned, azt a burgonyát is bele kell tedd a zacskóba.
Eltelt egy bizonyos idő, a tanuló érezte, hogy a burgonyák a zacskóban egyre nehezebbek és azok amiket először tett bele már kezdenek megromlani és megbüdösödni.
Ekkor a tanuló ismét visszament a paphoz és azt mondta:
– Már nem tudom magamnál hordani ezt a sok romlott burgonyát, mondj egy másik megoldást.
A pap így szólt:
– Azt hiszed, hogy a lelkedben nem ezt hordod amikor megharagszol valakire?
Minden alkalommal amikor valakire megharagszunk teszünk egy követ a lelkünkre anélkül, hogy tudnánk róla. Egy idő után ezekből a kövekből egyre több lesz és egyre nehezebbek lesznek.
A tettek szokássá válnak, a szokás pedig a karakterünk egy része. A harag pedig nagyon megterhelő, pont olyan mint a zacskóba rakott burgonyák.
A harag csak a képzeletünkben létezik, tanuljuk meg a gondolatainkat irányítani, mert csak akkor leszünk boldogak.
